Sokan megborzongnak, mikor megemlítem nekik, hogy télen is éppúgy túrázok, mint a többi évszakban, pedig nincs ebben különleges. Cipő helyett bakancsot, egy réteg ruha helyett pedig többet húzok magamra. A hátizsákomban pedig meleg teával, esetleg forralt borral töltött termoszt viszek magammal.
Nem volt ez másképp február elsején sem, amikor is a Balatontúra egyesület által 11. alkalommal megrendezett Téli Tihany elnevezésű teljesítménytúrán elindultam túratársam kíséretében. Ezen a túrán csak előnevezéssel lehetett részt venni. A nevezési díjat (2500Ft) előre el kellett utalni a megadott bankszámlaszámra, amiért cserébe QR kódot kaptunk, én személy szerint a 8115-ös rajtszámmal. A túránk megkezdése előtt ezt a kódot kellett felmutatnunk a Belső-tó déli partján felállított rendezvénysátorban, ahol gyors ügyintézés után megkaptuk a térképet a mai útvonalunkról és 10 óra után 10 perccel már úton is voltunk az első ellenőrzőpont felé. Az Akasztó-dombi ellenőrzőpont csak 735m-re volt a rajttól. Itt már meg is kaptuk az első ellenőrző pecsétet a füzetünkbe. De nem tudtunk azonnal indulni, hiszen a kilátás fogva tartott minket.
Ezen a dombon 1714-től állították fel a bitófát a gonosztevők kivégzésére és
ehhez a dombhoz kötődik a csak Tihanyban űzött halfogási mód a „látott hal”, a garda halászata. A hegytetőről a halászcsapat egy-egy tagja, a „hegyenjáró” figyelte a garda csapat vonulását, s jelzéseivel innen irányította a vízen várakozó hálóvetésre kész társait.
A következő ellenőrzőpontig több mint 1,5km-t és 104m-es szintemelkedést kellett leküzdenünk. Emiatt és az átlagosnál jóval melegebb időjárás miatt már a második ellenőrzőpont előtt lekerült a kabát alól egy réteg ruha. A 2. pecsétet és egy csomag PEZ cukrot erőnlétünk fenntartásához az Átjáró-barlangnál kaptuk meg. Innen kevesebb, mint 200m-t kellett csak haladnunk a következő látványosságig, az Aranyházig. A Tihanyi-félszigeten terül el egy kb. 60 hektárnyi területű ún. Gejzírmező, ahol mintegy 100 hévforráskúp található, közöttük a legszebb és a legnagyobb az Aranyház, mely a nevét a felületét borító sárgás színű zúzmótelepről kapta.
A mai rendezvény nagyon népszerű a túrázók körében, már tömegtúrának nevezhetjük a több ezer teljesítő miatt. Így sajnos csak a turistákkal együtt tudtam képet készíteni erről a képződményről.
Az Aranyházat 300m-rel elhagyva elbúcsúztunk a 15 és 20km-t teljesítő túratásaktól. Ők nagyobb ívben kerülték meg a Belső-tavat, mi pedig a partján sétáltunk egészen a 6. ellenőrzőponthoz, amit a Tihanyi Vinarius Borárium, Gasztrobár és Rendezvényház udvarán állítottak fel a szervezők.
Itt a 3. ellenőrzőpecsétünk megszerzése után „terülj, terülj asztalkáim” vártak ránk. Zsíros kenyér, lekváros kenyér, forralt bor, tea, palackozott víz és pálinka is volt a kínálatban. Itt tehát muszáj volt pár percet eltöltenünk, aztán a szilva pálinkától mosolygós arccal indultunk neki a még hátralévő 5,5km-nek. Néhány méter megtétele után pedig már a zsíros kenyértől elnehezedve lihegtünk fel a Kiserdő-tetőre, ahol megszereztük a 4. igazoló pecsétünket és ahonnan egyszerre láthattuk be a Külső-tó nádassal szabdalt felületét, mögötte a Balatont a Füredi-öböllel, valamint nyugatabbra az Apáti-hegyen álló Őrtorony-kilátót. A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtősztyepp borítja Szélmarta-sziklákkal karöltve.
A tetőről leérve átkeltünk a főúton és ismét emelkedni kezdtünk (itt már a sapkát is levettük), hogy 214 méter magas Óvár-hegy tetejéről gyönyörködhessünk a pazar kilátásban. Az egykori földvár sánca mentén eljutunk a 11. századból ránk maradt Barátlakásokig, amelyeket a puha bazalttufa falba vájták a XI. században a helyi szerzetesek. Az egykoron több tucatnyi barátlakásból ma már csak három látható, egy 1952. évi sziklaomlásnak köszönhetően.
Innen szinte lefutottunk a Balaton partján végig húzódó főútra, majd onnan már a kerékpáros úton folytattuk menetelésünket egészen az 5. ellenőrzőpontig, a hajóállomásig. Itt szintén kínáltak nápolyit és meleg teát. El is kelt az erősítés, hiszen ismét őrült emelkedésbe kezdtünk a Kálvária felé. Itt már a kabátot is levetve kapaszkodtunk felfelé. Láttam futókat, akik izomtrikóban vágtáztak Tihany napsütötte utcáin. (február elsején!)
A tihanyi visszhang melletti dombon lévő kálváriát eredetileg az 1920-as években építették, és a néhány napot tihanyi fogságban töltött IV. Károly király iránti tiszteletből az ő nevét kapta a felszenteléskor. Ám a kálváriát a század közepén ledöntötték, újjáépítése 2013 őszére készült el. Tetejéről csodás panoráma nyílik az apátságra és a Balatonra. Itt kaptuk meg a 6. ellenőrző pecsétünket. Innen leszaladtunk az Apátsághoz, ahova be is mentünk, hogy belülről is megcsodáljuk.
A tihanyi bencés monostort I. András király 1055-ben alapította Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Az alapító királyt itt temették el 1060-ban, sírja az altemplomban található.
Utolsó királyunk pedig, a boldoggá avatott IV. Károly, száműzetése előtt öt napot töltött a monostorban, ereklyéje megtekinthető a templomban.
Az apátságból kilépve már nem volt más dolgunk, minthogy visszataláljunk a rendezvénysátorhoz, túránk végpontjához. Mi 13 óra 36 perckor kerültünk sorra a célban, így mondhatom, hogy szintidőn belül teljesítettük ezt a túrát. Megkaptuk az emléklapot, választhattunk kitűző, vagy hűtőmágnes közül és kaptunk egy kupont, amiért a szomszédos Bencés Apátság Illyés Gyula Általános és Zeneiskolában kaptuk meg a jól megérdemelt meleg ételünket. A szervezők gondolva a vegetáriánus túrázókra is, kétféle ebéddel készültek: virslivel vagy mákos tésztával kínálták az éhes vándorokat, amihez meleg teát is kínáltak itt is. Úgyhogy úgy éreztük, hogy ismét jó helyen, a megszokottnál kicsit melegebb időjárásban, tehát túl jó időben és jó társaságban tölthettük ezt a szombati túránkat. Köszönöm és további jó munkát kívánok a szervezőknek: https://balatontura.hu/
Több kép:
Ha tetszett ez a bejegyzés, olvasd el a többit is 🙂
