Mai napon a Rábaközi Lovasklub és a Soproni Természetbarátok által szervezett emléktúrán vettem részt Farádon. A választható 11,5 és 23 km-es emléktúrán arról a 23 000 honfitársunkról emlékeztek meg, akik a szabadságharcot követő megtorlások elől menekülve a farádi vasútállomásról indultak az új világ felé a Rábaközön, a hansági határszakaszon keresztül.
8-9 óráig hirdették meg a regisztrációt, ami 600Ft-ba került. Én 9 óra előtt 10 perccel értem oda a farádi evangélikus templom mellett lévő közösségi házhoz, amelynek udvarán hosszú sor állt regisztrációra várva. Beálltam hát a sor végére és várakozás közben jó néhány ismerőst véltem felfedezni, akikkel már korábbi túrák alkalmával találkoztam. Mikor sorra kerültem regsztráltam, kaptam kitűzőt, térképet és pálinkával is megkínáltak.
9 órás harangszóra indult el a menet a határ irányába.
Első megállónk a falu határában lévő kopjafánál volt, ahol beszédet hallgathattunk meg az 1956 októberétől Farád és Csorna közelében történő eseményekről, majd a kopjafa megkoszorúzásának lehettünk tanúi.
A félórás megemlékezés után továbbindultunk. Akik a 11,5 km-es távot választották, azok a kapott térképen Kanárisnak nevezett Kapuvár-Bősárkány csatornánál elbúcsúztak tőlünk és egy párhuzamos úton visszatértek a faluba. Ha jól értesültem, 160-an indultak a mai túrán, közülük csak 23-an vállalkoztak a 23 km-es távra.
Mi továbbhaladtunk egyenesen és Földszigeten az orvosi rendelőnél értük el a Fő utat. Innen 1,6 km-t haladtunk az aszfaltos úton.
Majd jobbra fordultunk egy kavicsos útra, ahol tábla mutatta az Esterházy Madárvárta hollétét. Az épület felé vezető kavicsos út mellett van egy ártézi kút, ami mellett már autóval többször elmentem és mindig izgatott, hogy vajon működik-e. Hát most ennek is utána tudtam járni. És igen, működik, meg is töltöttem az üvegemet. Azt is megtudhattam a mögötte felállított kőről, hogy ez egy Millenniumi Vadászkút.
A madárvártai vadászházat herceg Esterházy Pál adta 1930-ban a Magyar Ornitológusok Szövetségének, mely azóta is a természetvédelem egyik fontos bázishelye. Az épület az ország egyik legrégebbi madárvártája, mely kiállítóhely is egyben (csak előzetes bejelentkezés útján látogatható) és az 5 km hosszú Hany Istók túraútvonal kiindulópontja. Innen az út a Csíkos Éger erdő mellett vezet tovább. A túraútvonal utolsó szakasza az erősen elöregedett állományú Király-égeres mellett vezet. A túraút végén, a Király-tó partján álló kilátótoronyból szemlélődhetünk. A tőzegbányászatot követően növényzettel sűrűn benőtt tó környékén találták meg egykor Hany Istókot, a túraútvonal névadóját. Innen nem messze tekinthetünk meg egy gyurgyalag fészkelőhelyet, továbbhaladva pedig eljuthatunk az Andaui- és a Báró Berg Gusztáv-hídig, amelyen áthaladva már Ausztriában folytathatjuk utunkat. (De ez már egy másik történet )
Az erdészháztól visszatérve a Fő útra kisebb büfé fogadott minket az út szélén, ahol szendvicset és üdítőt kaptunk. A feltöltődés után nem volt más feladatunk, minthogy visszatérjünk a faluba. Fél 3-kor érkeztünk vissza a Közösségi Házba, ahol meleg étellel várták a megfáradt túrázókat. Toros káposzta, csülökpörkölt és paprikás krumpli közül lehetett választani. Itt köszönném meg a szervezők munkáját, mind a szervezés, mind a kivitelezés terén. Bár, mint azt ahogy előre gondoltam, a túra sok látnivalót nem tartogatott, de kellemes időben, jó társaságban taposhattuk a kilométereket.
Gyűjtöttem pár virágot, de sajnos az megnevezésükben (sem) nem vagyok túl jó. Köszönettel fogadom a hozzászólásban a megnevezésüket.
