Szombathelyen jártam

2019-ben augusztus 22.-25. között került megrendezésre Szombathelyen a Savaria Történelmi Karnevál. Ennek alkalmából a Sakura Egyesület megszervezte a Karneváli Várostúra elnevezésű teljesítménytúrát 6, 11 és 21km-es távokkal.
Szombathely megismerése eddig még kimaradt az életemből, bár közel van lakóhelyemhez, valahogy mindig kiesett az úti célok közül, legalább is eddig így gondoltam.
A 21km-es táv útvonala kiment a Parkerdei büféhez, ami a Dél-Dunántúli Kéktúra egyik pecsételőhelye. Bár már korábban jártam itt ezen a kéken, a Márton napi teljesítménytúra keretén belül, a pecsételőfüzetem nem volt nálam és így nem tudtam a füzetbe pecsételni. Jobb híján egy papírlapra pecsételtem akkor. Ezért most vállaltam a 21km-es távot a 10km-es kitérővel, hogy a füzetbe is tudjam pótolni ezt a pecsétet.

10 órától lehetett regisztrálni a túrára. Nekem ez 11 óra után sikerült, ugyanis sem parkolóhelyet nem volt könnyű találni, sem a Sakura Egyesület standjához eljutni a tömegben. Regisztrálás után megkaptam az ellenőrző pontok listáját és egy térképet az útvonalról.
Az első ellenőrzőpont a Víztorony volt. Keresztül kellett mennem a Gayer parkon, ami most a karnevál ideje alatt a gyerekvárosnak adott otthont és onnan már látható is volt Szombathely egyik legemblematikusabb épülete, a Víztorony.

A Brenner park területén magasodó torony 1926-ban épült, jelenleg használaton kívül van, a 80-as évek elejéig szolgálta a Szombathelyiek vízellátását. A város tervei közt szerepel a helyreállítása: egy turisztikai információs központ kialakítása, vízzel kapcsolatos interaktív játszótér és más közösségi terek kialakítása és nem utolsó sorban virtuális kiállítótér, panoráma kilátó, valamint étterem is lesz a toronyban.
Innen a Szent Márton templom felé vettem az utamat, ami a hagyomány szerint Szent Márton szülőháza felett épült fel.

A templomból kiérve követtem a kapott leírást. Aluljáró, Borostyánkő Áruház, Savaria Múzeum és a Gyöngyös patak partján elérkeztem egy ismerős helyre, a Pelikán Parkba. Akkor jutott eszembe, hogy 2018. decemberében itt a Park Hotelban töltöttünk egy hétvégét a férjemmel. Kowalsky meg a Vega 15 – Tankcsapda-Lukács50 jubileumi koncertjén voltunk a Savaria Arénában és persze kilátogattunk az ádventi vásárba is.
Innen már csak pár lépés volt a következő ellenőrzőpont, a Sportház.

Amint megpillantottam, rögtön eszembe jutott, hogy én már jártam itt ezen a téren Hooligans koncerten. Itt egy kicsit megpihentem, megettem a magammal hozott sajtospogácsát és tanulmányoztam a következő ellenőrzőpontok helyét a térképen. Következő célpont a Perint patak gyalogos hídja, majd a Fedett Uszoda előtti Sárkányos kút. A Szombathelyi Fedett Uszoda és Termálfürdő előtt egy kis bárány és egy betonból kitekeredő sárkány látványa fogadja a járókelőket. A bárányka a szájából a sárkány szájába egészségjavító gyógyvizet spriccel, aminek fogyasztása az emésztési zavarokkal küzdőknek kifejezetten ajánlott.

Ezután a Csónakázó-tó felé kellett mennem. Erre még tényleg nem jártam, de elsőre nagyon megtetszett a tóparti zöld környezet és az egész terület tisztasága. A tó közepén egy szigetet alakítottak ki, amit két gyalogos hídon lehet megközelíteni, ahol a szerelmes pároknak ebben a romantikus környezetben lehetőségük van szerelmüket lelakatolni. Erről a hídról már látszott ennek a túrának egy későbbi ellenőrzőpontja, amit a novemberi Márton napi túra alkalmával már volt szerencsém, igaz csak messziről, szemügyre venni.

Sokan csak pihenni járnak ide, de lehet sportolni is, vízibiciklit és csónakot is bérelni. Itt elég sok időm elment mire nagyjából mindent megnéztem és mivel nagyon tetszett ez a hely sokat fotóztam.

A sziget másik oldalán lévő gyalogos hídon hagytam el a szigetet és onnan jobbra fordultam a sárga jelzésen, majd a tó mellett tovább haladva elérkeztem a következő ellenőrzőponthoz, a Vasi Skanzen bejáratához. Itt csak a bejáratot tudtam lefotózni, mert ezen a napom épp zárva volt.
Innen a Kilátó felé vettem az irányt, ami a leírás szerint egy 241 m magas dombon áll. Bár nekem felfelé menet sokkal magasabbnak tűnt. Útközben be lehetett pillantani az előbb említett Skanzen udvarára.

Szombathely oladi városrészében a Rózsadombon álló Kilátó panelház jellegű, legfelső szintjéről a város panorámája tárul elénk.

Itt egy kicsit megpihentem, mert tudtam, hogy most egy hosszabb lélegzetvételnyi út áll előttem a Parkerdő büféig, ahova a kék jelzés el is vezetett volna, ha valahol a Márton Áron utcában szem elől nem tévesztettem volna. Pedig már jártam is arra,nem is olyan régen, ez év elején, igaz akkor visszafelé. De nem ijedtem meg, hiszen itt minden út a Parkerdőbe vezet. Először egy mezőszerű részen gyalogoltam át, aminek már megkezdték a közművesítését, aztán beérkeztem a Parkerdei lakókert kis házai közé, onnan pedig már az erdőbe érve a kék négyzeten érkeztem meg a Parkerdei Büféhez. Egyenesen a kéktúra pecséthez mentem, hogy belepecsételjek a kéktúra füzetembe. De abban a pillanatban, hogy elővettem volna azt, eszembe jutott, hogy nem a Dél-Dunántúli füzetet hoztam el, hanem az Országos Kéktúra igazoló füzetemet. Kicsit bosszankodva ugyan, hiszen így fölösleges volt a 10km-es kitérőm, de belenyugodtam, hogy most sem lesz pecsét a füzetemben. Bánatomban gondoltam leiszom magam és beváltottam a regisztrációnál kapott kuponomat egy gyümölcslére.
Innen a zöld jelzést követve értem el a Felszabadulási emlékművet, amit 1970. április 4-én a felszabadulás 25. évfordulóján avattak fel.

Ez szintén egy ellenőrző pont volt a mai túrán, úgyhogy most közelebbről is megnézhettem. Majd megkerestem a kihelyezett kódot és már indultam is tovább. Az emlékmű mellett elhaladva és letekintve a városra már meg is pillantottam a következő ellenőrzőpontot, a Sarlós Boldogasszony-székesegyház hatalmas épületét. Persze útközben még nagyon sok látnivaló akadt. Először is keresztül kellett haladnom az Ezredévi Parkon, elhaladtam az Egyetem épülete mellett, amiről eszembe jutott, hogy egyszer nagyon régen felvételiztem általános iskolai tanítónak. Ismét átkeltem a Perint patakon, aztán megpihentem kicsit a város szülöttének, Weöres Sándornak és macskájának a szobra mellett.

Sokat nem időzhettem a híres költő mellett, mert 18 óráig vissza kellett érnem a kiindulási ponthoz. Továbbsiettem. Ahhoz, hogy odajussak a székesegyház bejáratához, keresztül kellett mennem a Romkert fölött a direkt erre a célra kiépített hídon. Itt az 1930-as évektől tárták fel a Kr. u. 50 körül alapított Colonia Claudia Savariensium épületcsoportjait és a mai napig dolgoznak rajta.

Ezután értem a székesegyház bejáratához, ami Magyarország egyik legnagyobb temploma. Az ajtaja nyitva volt. Nem tudom, hogy csak most, vagy mindig, de be lehetett menni a templomba, körbe lehetett járni. Káprázatos élmény volt, közben egy fiatalokból álló gitáros, zongorás zenekar próbáját hallgathattam.

• 

A templom hátsó részében nézhettem meg Szent Márton ereklyetartóját, benne a szent ereklyéjével. Előre sétálva pedig egy ajtót pillantottam meg és persze kíváncsiságból be is léptem rajta és máris a Madonna-kápolnában találtam magam és nem bántam meg a kíváncsiságomat.

Elég sokat időztem itt és mivel ezen a napon volt az 1úton Nemzetközi Zarándoknap is, amit ebben az évben az édesapákért ajánlottak, gondolatban velük zarándokoltam.
A székesegyházból kiérve már csak a kiindulóponthoz kellett visszatalálnom. Átvágtam a Fő téren, ahol a nagy színpadon előadásokkal szórakoztatták az érdeklődőket, ugyanúgy, mint amikor ádventi vásár alkalmával jártunk itt.
Innen már csak 500m-t kellett megtennem a célpontig, ahol átvehettem a kitűzőmet és az oklevelemet.
Utolsó feladatom már csak az volt, hogy megtaláljam az autómat. Útközben még felfigyeltem egy üzletre, ahol korabeli ruhadarabokat lehetett vásárolni.

Később megtudtam azt is, hogy a Savaria Történelmi Karnevál Közhasznú Közalapítvány jelmeztárának közel 4000 darabból álló történelmi ruhakollekciójából kölcsönözni is lehetett. Római matrónától a barokk dámáig – csupán választás kérdése, milyen hölgy szeretnél lenni. Az erősebb nem képviselőit szenátori tógák, lovagi öltözetek és nyalka úrfi-jelmezek várták! Úgyhogy most már nem csodálkozok rajta, hogy az egész városban nagyon sokan öltötték magukra ezeket a korabeli ruhadarabokat, ezzel is hozzájárulva a történelmi karnevál hangulatához.

Köszönet a Sakura Egyesületnek a szervezésért! http://www.sakuraegyesulet.hu