Április 24-én, Szent György napján sárkány-lesre invitálta a Pro Kultúra Sopron a „gyorstalpalni” vágyókat. 15 órakor gyülekeztünk a Liszt teraszán és mielőtt megkezdtük tekergésünket a Belvárosban, betekinthettünk a soproni Juventus Koncert Fúvószenekar fellépés előtti próbájára. A zenekar ezzel a 16 órakor kezdődő koncerttel ünnepelte hatvanadik évfordulóját, ami előtt nekünk a mai témához kapcsolódóan egy George Gershwin egyveleget adtak elő. A lehetőséget is és az egyveleget is vastapssal díjaztuk, aztán indultunk is tovább. Messze nem kellett mennünk. Sőt a főbejáraton kimentünk és az épületnek egy másik bejáratán már be és le is jutottunk az alagsorba. Ott található ugyanis a Népmesepont, aminek kialakításával népszerűsíthetik a magyar népmesét műhelyfoglalkozások, versenyek, táborok és egyéb programok szervezésén keresztül. A falon láthatunk egy életfa ábrázolást, amit a Szent Jakab kápolna bejárata felett található dombormű ihletett, ahol is a mardosó sárkányok, mint a halál hírnökei között is él és virul az élet fája.
A Liszt Központból az Ógabona téren álló Sörmester szobrához és szökőkútjához vezetett utunk, illetve idegenvezetőnk. A szobrot 1995-ben, a Sörgyár létrejöttének 100. évfordulóján állították. És hogy kapcsolódik ez a mai sárkányvadászatunkhoz? Hát úgy, hogy a sörgyárban, igaz nem túl sok ideig, de Sárkány sört is palackoztak.
Mint megtudtuk a soproni borvidék tradicionálisan fehérbor termelő vidék volt, ahol a jellemző fehér szőlő fajták a furmint, sárga muskotály és a hárslevelű voltak. A XIX. század végén azonban a pusztító filoxéra járvány miatt a tradicionális szőlőfajták eltűntek és a kékfrankos lépett a helyükre. Mivel a járvány idején a bor ára az egekbe szökött, jelentős lett a kereslet a sör iránt. De már 1523-ban szabályozták a városi tanácsurak a sörkimérést. Az akkori rendelet alapján a ferences barátok este 8-kor azért húzták meg a harangot, hogy a polgároknak tudomásukra hozzák, hogy a sörharang (Bierglocke) megkondulása után nincs sörkimérés. A bormérést este kilenc óráig engedélyeztek a városban, de „azután senki se legyen a bormérésekben sem”, mondta ki a szigorú közgyűlési határozat.
Következő állomásunk a Tűztorony utcában található Hűségkút volt, aminek három bronzfigurája Sopron történelmének három kiemelkedő eseményére emlékeztet. Itt egy rövid részletet hallhattunk Vitéz Somogyváry Gyula – A város meg a sárkány című könyvéből.
Majd a közelben álló Mária szoborra terelődött a figyelmünk. A Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária (Immaculata) tiszteletére a főpiacon emelt alkotás helyén a középkorban templom állt. Az oszlop csúcsán Mária győzedelmesen tapossa a kígyót, az eredendő bűn jelképét.
Innen a Fő térre sétáltunk át a Storno-házhoz, ami 17. században a Sárkány család tulajdonában volt. Udvarára betérve a tetőről lenéző sárkánnyal is találkozhattunk.
A házban patika is működött, innen költözött át a szemközti Patikaházba. Felvetődött a kérdés, hogy vajon kapható volt-e ott sárkány ellen sárkányfű? ? Hát ha nem is, akkor is érdemes itt szót ejteni a tárkonyürömről (Artemisia dracunculus), ami a tárkonyhoz hasonlóan gyógynövényként és fűszernövényként is felhasználható. A dracunculus kifejezés azt jelenti kis sárkány. Egy legenda szerint a tárkonyüröm nagyon hatékony csodaszer kígyómarásra. Őshazája elsősorban Mongóliában van, de ma már a világ sok részén előszeretettel termesztik is. A gyógynövénynek kellemes, aromás illata van a benne található illóolajnak köszönhetően.
Következő állomásunk a Szent György utcában található Szent György templomnál volt, aminek a bejáratai felett gótikus domborműveket láthatunk. Ezek a templom építésével azonos időben, 1398 körül készültek: a bal oldali Szent Margit életéből vett két jelenetet ábrázol, a jobb oldalin pedig Szent György harcol a sárkánnyal. Szent György (271 körül – 303. április 23.) római kori katona és keresztény vértanú. Előkelő kappadókiai családból származott. Diocletianus császár alatt hadi szolgálatba lépett. Kiváló kardforgató képességének és más tulajdonságainak is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, lemondott hivataláról, és ellene fordult. Emiatt börtönbe vetették és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban kivégezték. Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri; egyike a leghíresebb katonaszenteknek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert, emellett több ország és város védőszentjeként is tisztelik. Egyike a tizennégy segítőszentnek. A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát és a gonoszt minden alakjában legyőzi.
A templom bejáratának átalakításakor két dombormű helyhiány miatt már nem került vissza a bejáratok fölé. Ezek a Kecske templom felújításakor kerültek elő. Az egyik a Tűztorony kőtárában van kiállítva, a másik most is a Kecske templomban van befalazva.
Következő megállónk az Orsolyita téren volt, ahol az ott álló Mária-kútról hallhattunk érdekes információkat. A kutat eredetileg vízgyűjtő medenceként használták. A medencébe egy gépezet hajtotta a vizet, ahonnan háromfelé vezették: a rendház konyhájába, az ebédlőbe és a szerzetesek szobáiba. A kutat 1929-ben az egykori ferences, majd bencés kolostor udvaráról az Orsolya tér közepére helyezték át, ahol a második világháborúban súlyos károk érték a bombázások során. A megmaradt darabok a Soproni Múzeumban vannak, a kút pedig Szakál Ernő Munkácsy-díjas szobrászművész, restaurátornak köszönhető, aki 1968 és 1972 között valójában egy másolatot készített. A medencén Mária Immaculata-szobrot láthatunk, ugyanúgy mint a Szent Orsolya templom bejárata felett, ahol a párkányzaton és a templomtornyon figyelő sárkány formájú vízköpőkre is felhívták a figyelmünket.
Az Orsolyita térről a Liszt Központhoz indultunk vissza, de útközben még rácsodálkozhattunk a Széchenyi gimnázium épületének Liszt Ferenc utcai bejáratán lévő kilincsére.
Végül, zárásként a Liszt Központ Munkácsy termében néztük meg Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész kiállítását Isten és a Világ címmel. A kiállításról az Árvaházi kápolna Őrangyal szobra búcsúztatott minket. Szárnyaszegve ugyan, de törve nem, égre mutató ujjával hívja fel a figyelmünket arra, hogy figyeljünk oda az árvákra és persze egymásra is.
Ismét egy élménydús Gyorstalpalón vehettünk részt. Köszönet a Pro Kultúra Sopronnak a szervezésért és a vezetésért.
Május 15-én, a Családok Világnapján legendás soproni családok nyomába eredhetünk. A Gyorstalpaló vezetője ezúttal egy ugyancsak legendás soproni család (a Taschnerek) egyik legendás fia: a legenda-gyűjtő Taschner Tamás lesz.
Én csak ajánlani tudom 🙂
