Ennyi. Röviden. Tömören.
De mesélni, írni, fotókat nézegetni róla a végtelenségig lehetne.
Mikor túratársammal, Szilvivel először mentünk Kőszegre, akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt a csoda szép várost és az azt körülölelő környezetet.
2015-ben kezdtünk érdeklődni a túrázás iránt és kezdő túrázókként leginkább a teljesítménytúrák világát szerettük meg. Ezek a túrák leginkább az adott környék ismert látnivalóit mutatják be. Hosszabb, rövidebb túratávok közül lehet választani. A szervezők általában kijelölik az útvonalat, így a kapott térképpel és a leírással elég jól eltájékozódhatnak a teljesen kezdő túrázók is. Tapogatózásunkat a Soproni-hegységben rövidebb, 7-15 km-es túrákkal kezdtük. De novemberre már annyira belejöttünk a tájékozódásba, hogy elmerészkedtünk a Kőszegi-hegységbe, annak is a legmagasabb pontjára, az Írott-kőre. Ezen túrára, amit Velemből indítottuk és ide is tértünk vissza, Edit is elkísért minket. Felfelé menet megálltunk pihenni a Szent Vid-kápolnánál. Írott-kő megmászása után pedig eredetileg a Hosszú-völgyben terveztünk visszaérkezni Velembe, de csevegés közben elvesztettük a jelet és egy széles szerpentinen folytattuk utunkat lefelé, amit sosem fogunk megbánni és elfelejteni, ugyanis bokáig úszva a frissen lehullott, pirosas-sárgás színben pompázó levelekben érkeztünk meg Velem határába.
És azóta szerelmese vagyok a kilátóval szemben magasodó fenyőfáknak is.
2016 januárjában ismét Kőszegre vettük az irányt, méghozzá az Évkezdő tekergő elnevezésű 15 km-es túrára, ami akkor még a várból indult és a Kálvária-templomnál végződött, ahol megkaptuk a teljesítésért járó oklevelet és kitűzőt, valamint éhségünk csillapítására egy kis főzőkolbászt kenyérrel, mustárral. Természetesen forró teával. A 15 km-es táv során megismerhettük a környék klasszikus nevezetességeit, mint pl. az Óház-kilátót, a Pinty-tetőt és a Szulejmán-kilátót. Mindegyikről csodás kilátás nyílik a városra és a Kőszegi-hegység túloldalán elterülő tájra is.
Az 1700-as évek kezdetén óriási pestisjárvány sújtotta a környéket, ennek hatására tettek fogadalmat az emberek egy templom építésére. 1729-ben jezsuita szerzetesek rakták le a Kálvária templom alapkövét, majd évekig gyűjtögettek pénzt a templom építéséhez. Az építés érdekessége, hogy a kőszegiek és a zarándokok kezükben hordták fel az építőanyagokat a dombtetőre (70.000 téglát). Végezetül a templomot 1734-ben szentelték fel. A templomhoz vezető kálvária elejétől nem messze találhatjuk a Koronaőrző bunkert is, ahol 1945 március 18-a és 27-e között a magyar koronát őrizték.
Nagyon megtetszett nekünk a környék így elhatároztuk, hogy tavasszal bicajjal ostromoljuk meg a várost, illetve a várat. Ezen a kiránduláson ugyanis a város főterével és a várával ismerkedtünk meg közelebbről, ami a történelmi hangulatú óvárosban található.
A vár legismertebb ostromát az 1532-ben Bécs városa felé vonuló Szulejmán török szultán óriási seregétől szenvedte el, aki ellen Jurisics Miklós várkapitány mintegy ezerfőnyi, kisebb részben katonáiból, de inkább a bemenekült környékbeli jobbágyokból szervezett védősereget.
Mind emellett ami még engem megfogott az a Szőlő Jövésnek Könyve, Kőszeg egykor híres szőlő- és bortermelésének nevezetes dokumentuma. Ebben a Szent György-napi szőlőhajtást, „a jövés”-t jelenítették meg, rajzolták le minden esztendőben 1740-től kezdve.
Aztán felmentünk a toronyba, aminek lőréseiből ismét gyönyörködhettünk a várost körülölelő hegységben és az arról minket figyelő és hívogató nevezetességekben. Innen láthatjuk ugyanis az Óház-kilátót, a Kálvária templomot, a várost és a Szulejmán-kilátót a Szultán-dombon, ahonnan Szulejmán szultán figyelte a vár ostromát.
2017 augusztusában, miután a Dunántúlon már túlnyomórészt végigjártuk a kéktúrát, illendőnek találtuk, hogy az Írott-kő tájékán is megjárjuk. Túránkat Bozsokról indítottuk és Kőszegen fejeztük be, természetesen az Írott-kő ismételt érintésével. Így a Bozsok Írott-kő táv megtételével megkezdtük a Dél-Dunántúli kéktúra teljesítését is. Csodás szakasz. Igaz végig emelkedik, Kalapos-kövekkel az „Óriások útján”.
Aztán az Írottkőről lefelé érintettük a Hörmann-forrást, a Stájer-házakat, az Óház-kilátót, a Hétvezér-forrást, a Pintér-tetőt, a vár mellett is elsétáltunk és a pecsétet Kőszeg főterén a Tourinform irodánál szereztük be.
Aztán sajnos elváltak útjaink.
De Kőszeg nem hagyott nyugodni. A GesztenyeKék Természetbarát Egyesület (http://gesztenyekek.hu/?page_id=185) honlapján bukkantam rá 3 izgalmas túraajánlatra. Rejtettebb értékek, vizek nyomában, emlékek az avarkortól napjainkig. Ilyenek vannak arrafelé? Hát ezeket nekem fel kell kutatni, gondoltam magamban. A három túrát összegyúrtam, majd 3 vegyes tematikájú túrára osztottam fel, természetesen papíralapon. Nekem akkoriban még nem volt semmilyen természetjáró applikációm, így leginkább a papíralapú térképekre támaszkodhattam, esetleg néhány túraleírásból tájékozódhattam az interneten.
Aztán kezdődött a tapasztalatszerzés. Mindegyik túrán adódott olyan helyzet, amire itthon nem gondoltam és így nem is voltam felkészülve. Egy kapaszkodóm volt, lelkileg. Az aznapi túraútvonalaim térképmásolatát mindig itthon hagytam az asztalon, hogy valaki tudja, hogy kb. merre járok.
2018 januárjában már neki is indultam az elsőnek. Emlékszem 31 km-esre terveztem, gondolván, hogy nyáron is mentünk annyit egy nap alatt. Leírást csináltam magamnak, próbáltam kiszámolni, megnézni, hogy milyen távolságra vannak egymástól az általam keresett pontok. De így is nagyon sok idő elment a túra alatt a keresgéléssel, térképnézegetéssel. aztán mégis eltévedtem. Felmentem a Kopasz-Kendigre. Már ennek nagyon örültem. Hihetetlen volt a látvány. Egy magas, hosszúkás dombon álltam, ami mögött hegyek magasodtak, előtte pedig már teljesen sík terület tárul elénk. A hegyen egy jelzett fát és egy több, mint 30 méter mély aknát kellett volna megtalálnom, de ez akkor nem sikeredett. És azóta sem, pedig már többször is jártam arra azóta.
A Kendigről leérve a Stájer-házak felé szerettem volna menni, de valószínű, hogy bal helyett jobbra fordultam és kényelmesen ereszkedtem le, mígnem egy aszfalt úthoz értem.
Akkor itt négy út áll előttem, melyiket válasszam-gondoltam magamban. A túrabotom letámasztottam egy információs táblához és elővettem a térképet, hogy beazonosíthassam, hogy kb. merre járok. Szerencsémre a velem szemben lévő dombon az a torony nézett velem szembe, ami mellett nemrég mentem el a Kopasz-Kendigen, így arra jutottam, hogy aszfalt utat keresztezve a Szent Vid kápolnához jutok. Onnan pedig már rémlett, hogy egyszerűen lejuthatok Velembe. A faluba leérve annyira megnyugodtam, hogy megvártam a következő buszt és visszautaztam Kőszegre. Jah, a botomat az információs táblánál felejtettem…
Hazaértem, újraterveztem. Újra kellett terveznem, hiszen az első túrán meg nem talált érdekességeket újra bele kellett szőni a útvonaltervbe.
Aztán februárban a következő, második ilyen túrám alkalmával történt az, hogy ahogy minél közelebb értem Kőszeghez, körvonalazódott előttem, hogy havas a hegység. Aztán meg is tapasztaltam, a kedveltebb útvonalak fagyosan keményre, simára voltak taposva. De nem fordulhattam vissza, nem adhattam fel. Nem. Azt a kíváncsiságom és a büszkeségem nem engedte. Ekkor fedeztem fel többek között a Szálasi bunkert és a Szikla-forrást is, amely nevét a mellette látható, hatalmas szikláról kapta. És már másodszor másztam meg a Kopasz-Kendiget. Szinte már otthon éreztem magam rajta.
Következő ilyen felfedező túrámat május 20-ra terveztem. Nyitott Pince Napot tartottak ezen a napon Pogányokban, ami Kőszeg határában fekvő hangulatos szőlőhegy az erdő ölelésében. Innen indítottam a túrámat, ami során sok forrást érintettem. Itt szintén zavartak a kezeim. Jobb helyett balra fordultam. Rájöttem, visszafordultam. Megtaláltam a keresett Enikő-forrást. Ettem, ittam. Majd tovább indultam és ott ahol néhány perce eltévedtem, 8-10 hatalmas szarvas kelt át előttem az erdőben kanyargó aszfaltúton. Örültem, rájöttem, eltévedni jó. 🙂 Ezen a túrán találtam még meg többek között a Borha- és Elektromos-forrást, a Gyertyán- és Jávor-kutat is. Az itteni palás kőzet ellenálló és tömör, a vizet nem vezeti igazán messze elnyelődési helyétől, ezért itt, a Kendig-gerinc oldalában számos forrás fakad, amelyek rövid, egyenes lefutású patakokat táplálnak. Az Enikő-forrás például viszonylag bővizű, jellemzően nyáron sem apad el.
Aztán megérkeztem Cákra. A Cáki Pincesor volt a bortúra egyik vég-, illetve kezdőpontja. Itt már boldog, örömteli hangulatban andalgó emberekkel, párokkal, csoportokkal találkoztam, akik borozva túráztak. Vagy túrázva boroztak? Pohárral a kezükben, vagy egy nyakba akasztható pohártartóval a nyakukban sétáltak jó hangulatban pincészettől pincészetig. Cák és Pogányok közötti mezőn egy direkt erre az alkalomra lekaszált úton lehetett átsétálni.
Bevallom, nagyon megtetszett a rendezvény hangulata és következő évben már vadásztam az időpontra, mikor kerül újra megrendezésre hasonló esemény.
Aztán 2019.06.09-én rendezték meg a Kőszeghegyaljai Nyitott Pince Napot. Tesómmal és lányával indultunk neki a nagy túrának. A Kampits pincénél megvették maguknak (én sofőr voltam) a jegyet, ami tartalmazott 18 db kóstolójegyet, 1 gravírozott üvegpoharat, térképet, apró harapnivalókat és akinek nem volt sofőrje, az ingyenes buszjáratot is igénybe vehette, és aztán jártunk pincéről-pincére a Cáki Pincesorig és vissza. A pincesor épületei a falu szélén „sorakoznak” az út melletti gesztenyésben. Ezekben a 19. században épült borospincékben préselték a szőlőt és tárolták, illetve kezelték a bort. A nagy filoxéra vész után főleg gesztenyét és gyümölcsöket tároltak itt. Tavasztól őszig rendezvények sorával várják az idelátogatókat.
Nade, kicsit előreugrottam. Nem szeretném közben kihagyni azokat a kőszegi túravezetőket, akikkel akkoriban sok kilométert tettem meg a Kőszegi-hegység rengetegében és akikkel sok szép élményt és tapasztalatot gyűjthettem.
Hegyvári Ferenccel több túraútvonalat is végigjártam.
Láng Zoltánnal csak egyet. Fel az Írott-kőre Bozsokról, aztán Ausztria felőli oldalon tértünk vissza Bozsokra, útba ejtve a Rohonci tavat.
2019 februárjában még a Vasi Múzeumbaráti Egylet Természetjáró Szakosztály (http://muzeumbarat.hu/) szervezésében is barangoltam Kőszegfalva környékén Süle Antal vezetésével. Akkor juthattam el a Peruska-kápolnához, ami egy zarándokkápolna, és egy kisgyermek eltűnésének és szerencsés megkerülésének emlékére állították hálából. Hálaadó szentmisét is szolgáltattak a gyermek megtalálásának napján. Ez a szentmise lett a későbbi búcsújárások alapja, amelyre szívesen ellátogattak a környékbeli falvak magyar, horvát és német lakosai. Azóta is minden év június első vasárnapján a vadászok, erdészek, majd július első vasárnapján a tűzoltók, kéményseprők, vámosok, határőrök, a honvédség és rendőrség, augusztusban pedig a fiatalok, illetve a Szűzanya tisztelői tartják háromnyelvű zarándoklatukat itt.
A mesterségek és hivatások védőszentjeinek szobraiból kis emlékpark épült ki kápolna előtti pihenőhelyen.
Németh Lászlóné, Terézzel is csak egy vezetett túrán vettem részt. A második túrám vele a gyűszűvirág virágzását bemutató túra lett volna 2019. júniusában. El is mentünk tesómmal Bozsokra a túra kiindulópontjához, de annyira esett az eső, hogy nem indultunk el a csapattal. De ha már ott voltunk, gondoltam, hogy ne jöjjünk haza élmények nélkül, bementünk a kőszegi várba és a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontba. A látogatóközpont alsó szintjén megismerkedhettünk a Kőszegi-hegység növény- és állatvilágával, galériájában pedig interaktív kiállítás segítségével fedezhettük fel a madarak világát.
Sajnos a gyűszűvirág virágzását még azóta sem volt szerencsém megnézni. 2020-ban a Covid, 2021-ben szintén az esős időjárás, 2022-ben pedig egyéb elfoglaltság miatt maradt ki nekem ez a kirándulás.
2020-as évet szintén az Évkezdő Tekergővel indítottam. Ezennel egyedül jártam végig ezt 15 km-vel kellemes, közkedvelt túrát. Ennek a leírását itt olvashatjátok:
http://evasway.hu/evkezdo-tekergo-avagy-a-koszegi-hegyseg-telen/
Májusban aztán a Geogo alkalmazás használatának kipróbálásának okán indultam el az Írottkör instant teljesítmény túrájának teljesítésére. Tesóm elkísért. Sajnos itt is rossz felé indultam tovább a Hétvezér-forrástól. Az Óház-kilátó felé kellett volna menni. Vártam, hogy mikor érünk a nagy kaptatóhoz, amire emlékeztem, de a Pintér-tetőn aztán már ráeszméltem, hogy visszaérünk a városba.
Semmi gond. Beültünk az autóba, felmentünk, a Hörmann-forrás parkolójába és onnan felsétáltunk a kék jelzésen az Írott-kőre, hogy legalább ez az élmény legyen meg. Lefelé pedig a piros jelzést követtük, aztán a kék + jelzésen értünk vissza a parkolóba.
Autóval lefele jövet megálltunk még a Szent Vid-kápolna parkolójában. Onnan elsétáltunk a kápolnához és aztán megnéztük az Országos Kéktúra régi kiindulópontját. 1989-ig ugyanis a Vasfüggöny miatt nem volt látogatható az Írott-kő sem és a fent említett két forrás sem.
Júniusban ismét visszatértünk Kőszegre, hiszen a Vasi Vándorok Sportegyesület (https://vasivandorok.hu/) által szervezett Kőszegi Csillagok elnevezésű teljesítménytúra hívogatott minket. Tesóm és lánya is vállalkozott az éjszakai túra teljesítésére. Nem ez volt az első éjszakai túrám és úgy gondoltam, hogy már a helyismeretem is elegendő ahhoz, hogy bátran elinduljak erre a kalandra. A 10 km-es távra regisztráltunk a Jurisics téren 19 órakor, majd a Szulejmán-kilátó érintése után érkeztünk meg a Trianoni-kereszthez és kilátópáholyához, miután a Pintér-tető következett, ahol búcsút intettünk a lemenő napnak és az Óház-tető felé vettük az irányt. Közben megismerkedtünk az Ördögtányér-sziklával, aminek a tányérszerű vájatában állítólag mindig van víz és a Fatalin-bükk hagyásfák mellett is elsétáltunk. Az Óház-kilátótól már a fejlámpák segítségével ereszkedtünk le a Szabó-hegyről. Az erdőből kiérve az aszfaltos útra volt némi keresgélés, nem találtuk a zöld jelzés folytatását. Kicsit mentünk oda, s vissza, jobbra és vissza, eszmét cseréltünk a minket követő és ugyanúgy bizonytalan túratársakkal, aztán végül is balra tartva megtaláltuk a jelzést, amin aztán a Szénsavas-kút érintésével még éjfél előtt visszajutottunk a kiindulási pontra és megkaptuk a teljesítésért járó emléklapot és kitűzőt.
Októberben kőszeghegyaljai alpannonia® Light és Hard fantázianevű körtúráinak (https://www.alpannonia.at/hu/light-es-hard-naturparki-koerturak) népszerűsítésére hívta a kedves érdeklődőket az Írottkő Naturpark. A rendezvény központja Velemben volt. Ott kaptuk meg az itinert és az igazolófüzetet a választott túránkhoz. Erre a túrára 4-en érkeztünk. Tesómmal és két barátnőmmel, Tímeával és Mártival az Évmillók nyomában elnevezésű 7,2 km-es túra mellett döntöttünk. Átautóztunk Bozsokra, leparkoltunk a cukrászda előtt, aztán elindultunk az ellenőrzőpontok felé. Ezen a túrán a Sibrik-kastély és a Széles-kő nekem teljesen ismeretlenek voltak. Mindkettőt körüljártuk. A Széles-kőnek le kellett menni az aljához is, hiszen ott volt „elrejtve” az ellenőrzőpont, ami nem más, mint egy minden luxussal felszerelt rovarhotel. Az ezen olvasható rejtvény, vagy feladat megoldását kellett feljegyezni a túraútlevélbe, amit kaptunk.
Jól körbejártuk a Széles-követ, megpihentünk az erre a célra kialakított pihenőhelyen, aztán a Kalapos-kövek és a Holler-barlang érintése után, szelíd gesztenyét gyűjtögetve tértünk vissza a zöld jelzésen Bozsokra, ahol természetesen betértünk a Kerekes Cukrászdába.
2021-ben szintén az Évkezdő tekergő nyitotta a kőszegi évemet. Ez alkalommal Évával indultam a körre, amit a Covid miatt márciusban rendeztek meg de az útvonala nem tért el a szokásostól. Ettől az évtől viszont a Csónakázó-tó volt a tekergés rajt- és célpontja, amit ezelőtt még csak felülnézetről láttam az Andalgóról és a Covid miatt, ha jól emlékszem, figyelve az érintkezésmentes lebonyolításra nem voltak élő ellenőrzőpontok.
Ebben az évben is jártam a Kőszegi csillagok éjszakai túrán. Most Irénnel mentem és a 20 km-es távot teljesítettük sikeresen.
Aztán szeptemberben indultunk a Borostyánkő Természetbarát SE által szervezett Alpannonia 25 km-es túrán. Ez a túra is a várból indult és a Pogányok – Cák – Velem- Szent-Vid kápolna- Hörmann-forrás – Stájerházak – Szikla-forrás – Zeiger-nyereg – Óház-tető – Szabó-hegy – Szultán-kilátó útvonalon tért oda vissza.
A Szent Vid-kápolna Velem fölött őrszemként magasodik a Szent Vid-hegyen, ami Közép-Európa egyik legismertebb bronzkori régészeti lelőhelye közel három évezrede ember lakta terület.
A Stájerházak Erdészeti Múzeum, erdei iskola és szálláshely Kőszegtől mintegy tíz kilométerre az erdő mélyén található, gyönyörű környezetben. Kőszeg Szabad Királyi Város a szomszédos Stájerországból szerződtetett két erdészt, háromezer hektáros erdőbirtokára, így téve eleget Mária Terézia erdőrendtartásának. A családjukkal érkező erdészek számára épült házakat a kőszegiek róluk nevezték el Steyereknek, Stájeroknak, Stájer-házaknak. A ma is itt álló haranglábat az 1902-ben elhunyt Kayszrál Károly erdész hagyományából állították, de a harangja ma Szombathelyen a Falumúzeumban található. A haranggal nemcsak az erdőmunkások munkaidejének elejét és végét jelezték, de olykor az eltévedt turisták érdekében is megkondították.
A Óház-kilátó Kőszeg első várának helyén épült, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a városra.
Októberben a Thirring Gusztáv Természetbarát Egyesület által rendezett Írottkő 35 teljesítménytúrát jártuk végig. Ezen a túrán kétszer is jártunk Velemben. Délelőtt már kint voltak a házak előtt a szokásos telázsik és stokedlik roskadásig tele helyi kézművas termékekkel és becsületkasszával. Délután pedig már a gesztenyesütés fortélyait is megfigyelhettük Velem főutcáján. Ha hosszabb túrára nem is vállalkozik valaki, ezt akkor is érdemes egyszer megnézni. Egy rövidebb túrával pedig Bozsokkal is érdemes összekötni a látogatást: http://evasway.hu/ropke-latogatas-bozsokon-es-velemben/
2022. januárjában a szokásos Évkezdő tekergőt jártuk végig Irénnel és ha jól emlékszem ez volt az utolsó kőszegi kirándulásom. De remélhetőleg nem a legutolsó. Bejártam a várost a Főterétől a Hősök kapuján át a Királyvölgyig. Láttam a híres kőszegi óriásplatánt, az ország legöregebb gesztenyefájának a maradványát, végigjártam a koronaőrző bunker labirintusát. Bejártam keresztbe kasba a várost körülölelő hegységet, néhány szomszédos osztrák falvat, Kőszeghegyalja apró kis községeit. Ittam a hegység forrásaiból, láttam a napfelkeltét és a napnyugtát is. Gyönyörködtem fákban, virágokban, állatokban, megismerkedtem emberekkel. Viszont többször jártam már a Zeiger-nyeregben, de még sosem másztam meg a Tábor-hegyet, voltam már a Libanoni cédrusnál, de még nem tudtam megszámolni, hogy az Apostolok fájának mennyi törzse van és még Ólmodon sem jártam. Úgyhogy van még miért visszatérnem, hívogat a környék. Tudom, érzem. És már alig várom, hogy vegyem a hátizsákom és így búcsúzkodhassak: Kőszegre mentem…
