Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ismerőseim elhívtak magukkal egynapos kirándulásukra, melynek legfőbb célja az volt, hogy felkeressük Tatán és környékén az Esterházy család által ránk hagyott örökségeket. Egy percig sem gondolkodtam rajta, egyszerre elfogadtam a meghívást. Még abban is szerencsés voltam, hogy a napi programot is összeállították, így nekem nem volt gondom az útvonal, a látnivalók és az időbeosztás megtervezésére sem.
9 óra körül érkeztünk meg a Tatára az Öreg-tó partján található vízi várhoz. A 14–15. század fordulóján épült várkastély egy korábbi, vélhetően a 14. század második felében építtetett L alakú, zárt udvarú kis vár alapjain jött létre. 1727-ben galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg. A róla készült festményt is megcsodálhattuk.
A vár egészen 1945-ig az Esterházy család tulajdona maradt. Közben-mint ahogy az előző tulajdonosok is- többször átépítették, hozzáépítettek. Ez az egyetlen magyarországi vár, melyet az eredeti vízárok-védelmi rendszer övez. Múzeumában római és középkori kőtárak és kiállítások, valamint Tata történelmét és a környék fazekas és vízimolnár munkásságát bemutató tárlatok láthatók. Az épület emeleti részeire az Esterházy család levéltára és gyűjteményei kerültek, a gótikus keresztboltozatú lovagteremben megnézhettük az Esterházy család képmásainak kiállítását is, ahol a család három generációja jelenik meg.
Aki sokat túrázik, kirándul, utazik, az biztosan tudja, hogy sajnos mindig mindenre nem jut idő. Most is tudtuk, hogy még hosszú nap áll előttünk sok-sok látnivalóval, ezért a tavat nem néztük meg közelebbről. Azt egy korábbi kirándulásunk alkalmával már megtettük futólag, akkor viszont a vár megtekintésére nem volt időnk. Viszont már most elterveztük, hogy egyszer még visszatérünk és megkerüljük a tavat. A táv 7,5km, így kerékpárral, vagy akár gyalogosan is kényelmes kirándulást ígér.
Most „csak” bentről csodálhattuk a romantikus rálátást a tóra.
(Az 1760-as évek elején Esterházy Miklós gróf a vár lebontásával, annak helyére nagyszabású, új kastély tervének az elkészítésével bízta meg Fellner Jakabot. Anyagi okok miatt azonban 1777-re csak egy szerényebb kastély készült el szintén az Öreg-tó partján. A kastély főépületének felújítását 2018 márciusában kezdték meg, amely a tervek szerint 2020-ra fejeződik be, így most az nem látogatható.)
A várlátogatás után elautóztunk a tatai Angolparkhoz, a Cseke-tó partjához, ahol először az Esterházyak Nyári lakát tekintettük meg kívülről, aztán belülről. A kör alakú díszteremben az egykor a falakon tündöklő tájképből csak a körvonalakat sikerült megmenteni, ezért a kép maradékát- számomra érdekes módon- projektorral vetítik a falra. Az épületben Herendi kiállítás is megtekinthető, az emeleten pedig többek között más kastélykertekről készült videók láthatók 3 dimenziós vetítésben.
A parkban pedig hosszú sétát tehettünk volna a romantikus környezetben. Időhiány miatt csak a Pálmaházig sétáltunk el és vissza, közben szemügyre vettük az épített barlangot, a kőhidat és a műromokon is elcsodálkoztunk.
Parkséta után elautóztunk a Tatai Edzőtárbor mellé, az Esterházyak egykori pezsgőgyárába, ami 1772-ben épült, Fellner Jakab, a magyar barokk egyik legjelentősebb alkotója tervezte. Itt nem tudom mit emeljek ki: a 10 boltívből álló 500 négyzetméteres báltermet, az 1500 négyzetméteres borospincét, vagy a bálterem fölötti háromszintes, gabona tárolására alkalmas padlást, a szöghasználat nélkül, kizárólag facsapolással összeillesztett hasított gerendákkal. Nem beszélve a tulajdonos szinte megszállott hozzáállásáról, aki nagy örömmel vezetett minket végig az épületen és osztott meg velünk érdekesnél érdekesebb információkat, történeteket: a pezsgőgyártás előtti sörfőzésről, a szellőztetésről és többek között az épület vízelvezetéséről. Minden elismerésem a tulajdonosoknak az elhivatottságukhoz és a kitartásukhoz.
https://www.pezsgogyar.com/
Ezen új élményekkel autóztunk a következő célpontunkhoz a 20 km-re lévő majki műemlékegyütteshez, ami Oroszlány külterületén a Majki-tó partján magasodik. Valaha kamalduli szerzetesek éltek falai között, különálló kis cellaházakban. A barátlakokon kívül a komplexum része a templomból megmaradt, ma csonkán álló torony. A 17. században többször változtak a terület birtokosai. 1927-ben vétel útján került az 1200 hold területű uradalom a gróf Esterházyak kezébe. Az elnéptelenedett vidékre szlovák és német telepeseket hozott gr. Eszterházy József, s ide hívta a kamalduli szerzeteseket is. Fogadalmaik között különlegesnek számított a „némaság”. Beszélniük (a perjel engedélyével) évente két alkalommal volt szabad, 3-3 napig. Napjaikat elmélkedéssel, meg kertjeik művelésével, a műhelyekben való munkálkodással töltötték. Külön-külön cellákban laktak.
Sajnos mi „csak” a főépületben lévő kiállítást tekinthettük meg. A műemlékegyüttes többi részén felújítás folyt. Órákat, napokat el tudtunk volna itt tölteni, ahol a csend lakik, de mennünk kellett tovább, hogy minden a terv szerint haladjon.
Következő úti célunk Csákvár volt, ugyanis ott is van egy Esterházy kastély. Útközben elhaladtunk Kőhányáspuszta néhány házas települése mellett. Itt az út mellett áll egy kis kápolna, mellette halad el az Országos Kéktúra. Mivel már jártam itt korábban, mondtam a többieknek, hogy ezt a kápolnát is az Esterházy család építette 1878-ban Avilai Szent Teréz tiszteletére.
Csákváron egyszerre a kastélyhoz mentünk. Hatalmas épületkomplexum fogadott minket, amit Esterházy János építtetett Fellner Jakab tervei alapján. A kastély ma kórházként funkcionál, így mintha látogatni mentünk volna elindultunk a bejárata felé. A timpanonos homlokzat alatt és a dór oszlopok között értük el a főbejáratot, azon belépve pedig az előteret, ahol kastélyszerű-egyáltalán nem kórház jellegű- látvány fogadott minket.
Nézelődés közben egy beteg szólított meg minket, hogy kíváncsiak vagyunk-e a hercegek és hercegnők egykori fürdőjére, mert ő szívesen megmutatja nekünk. Persze, hogy kíváncsiak voltunk. Egy tágasabb folyosóra vezetett minket, majd balra mutatott az egyik ajtóra. Azon belépve már bent is voltunk egy szűkebb helységben, amit régen az itt élő előkelőségek fürdőként használtak. Gyorsan végighaladtunk a helységen, közben megcsodáltuk a plafonon megmaradt csempéket és máris a hátsó kijáratnál találtuk magunkat. A kastély mögött szintén méltán híres Angolparkban találtuk magunkat. Ahogyan az impozáns főbejárat lenyűgözött minket, ugyanúgy szájtátva néztünk vissza a kastély hátsó bejáratára is. A 4 korinthoszi oszlop fölött két griffmadár tartja az Esterházyak pajzscímerét.
A kastély mögött elterülő parkot-1779-től kezdve telepítették- kellemes sétautakon tudjuk körüljárni. Figyelemre méltó a neogótikus Szentháromság-építmény és az akkori divat szerint kötelező grotta, azaz műbarlang, illetve a nagy méretű kőszobrászati értékű napóra.
Bár nem tartozik az Esterházyak örökségébe, de Csákvárt nem hagyhattuk el anélkül, – és mindenkinek ajánlom, hogy ne is hagyja el- hogy megkóstolja a csákvári Csuta Cukrászda díjnyertes fagyi különlegességeit. A felhozatal között „Az év fagylaltja” versenyben rengeteg érmet szerző és közönségdíjas fagylalt található, persze a sok finomabbnál finomabb sütemények mellett, ahol csak a bőség zavara okoz fejfájást a választásban. Persze ezt is sikeresen megoldottuk, mint ahogy a mai napra kitűzött tervet – időben az Esterházyak korába visszautazva- is sikeresen teljesítettük.
Hazafelé az autóban már a következő tatai látogatásunkat tervezgettük, hiszen maradt még bőven látnivaló, ami a mai napunkból kimaradt. A város bővelkedik fesztiválok, rendezvények, sportesemények megrendezésében is, amelyek segíthetnek következő tatai látogatásunk időpontjának megválasztásában. Most egyet emelnék ki a sok közül:
az Öreg-tavi Nagy Halászat rendezvényt, amelyet az idén, 2019. október 20-22. között rendeznek meg. Az ide látogatók az országban egyedülálló látványhalászatnak, valamint az ehhez kapcsolódó számtalan gasztronómiai programnak lehetnek a részesei.
Jó szórakozást!
