Kerékpárral a Szigetközben
Erre a napra a Szigetköz vadregényes táját terveztem megismerni. Rajkát néztem ki kiindulópontnak, ezért reggel 6:23-kor vonatra szálltam Petőházán. Csornán már át is kellett szállnom. 4 percem volt az átszállásra, így felkaptam a bicajomat, lefutottam az aluljáróba, majd fel a 2-es vágányhoz, ahol már várakozott a Hegyeshalom felé induló vonatom. Hegyeshalomban ismét át kellett szállnom Rajka felé. Szerencsémre mindenhol az alacsony rámpás vonatok közlekednek, így nem okoztak nehézséget ezek az átszállások. A rajkai vasútállomáson a forgalmi irodában kértem és kaptam igazoló pecsétet, ugyanis ez a Rajka-Győr szakasz része a Győr-Moson-Sopron megyei Kerékpáros Körtúrának.
http://mtsz.org/turamozgalmak/gyor-moson-sopron_megyei_kerekparos_kortura
8 órakor kezdtem meg utamat. Útközben megálltam egy kisboltban, vettem tízórait, aminek egy részét el is fogyasztottam a bolt előtt, aztán irány Dunakiliti. Persze ez nem ment olyan simán és gyorsan, mint ahogy én azt elképzeltem. A szép helyeken meg kellett állnom gyönyörködni és fényképezni és ezekből nem volt kevés. Nem sokkal Rajka után meg is kezdte a Mosoni-Duna a kanyargást, hol mellettem, hol előttem. Ha megnézitek a térképet, láthatjátok, hogy a Mosoni –Duna jobbról-balra, balról-jobbra, fentről-le és lentről-fel kanyarog a Szigetközben. Éppen ezért utam során többször is át kellett rajta kelnem, amit egyszer sem tudtam megállás és fotózás nélkül megtenni.
Dunakilitire megérkezve szép emlékek jutottak az eszembe. Kétszer jártam már Dunakilitin. Első éven csak elkísértem a petőházi kenusokat. Amíg ők kenuztak, én átsétáltam a duzzasztógáton és sétálgattam ott a Duna parton. Következő évben már én is kipróbáltam a vízi sportoknak ezt a formáját. Négyen eveztünk egy kenuban, szakavatott vezető kíséretével. Volt, hogy meg kellett állni, kézbe kapni a kenut és átemelni a gáton. De volt olyan hely is, ahol kikötöttünk, fürödtünk, sodródtunk az örvénnyel és a gyerekek tudtak ugrálni a magas partról. Következő kikötőnktől nem messze pedig egy kocsmába tértünk be. Mikor visszatértünk a kikötőbe, a parton maradtak lecsóval vártak minket.
Ezekkel a gondolatokkal érkeztem meg a következő hídhoz Feketeerdő közelében.
Feketeerdő után megérkeztem Mosonmagyaróvárra. A városban a Lajta több ágra szakad, ez adja a vízi város jellegét, majd a Mosoni-Dunába ömlik. A városon átbicajozva megnézhettem a várat és az egyetemet is. Mellette egy kis fatetős kápolnába is benéztem.
Kicsit a városban kerekezve ismét folyóparton találtam magam. Aztán keresztülhajtottam a szabad strandon, majd a városból kiérve ismét egy híd következett.
Ezután az út már Máriakálnokra vezetett, ahol a kegytemplomot tekintettem meg. Már régóta keresgéltem a helyet, hogy hol állhatnék meg megenni a szendvicsemet. Bár útközben nagyon sok pihenőhely volt asztalokkal és padokkal, de egyik sem volt árnyékos helyen, illetve még a falu előtt találtam egy megfelelőt, de azt egy család már elfoglalta és nem akartam őket zavarni. A kegytemplom parkja viszont kiválóan alkalmas volt a pihenésre és a feltöltődésre.
Máriakálnok után Darnózseli következett, ahol a falu elején egy zsidó temető fogadott. A faluból kiérve egy vadgesztenyés út vezetett Lipót felé.
Lipóton kibicajoztam a Vadludak kikötőbe. Itt szalonnasütővel kialakított hely van. A vízen kenus csapat haladt el mellettem, egy család pedig éppen biciklizni indult innen a töltésen Kisbodak irányába. Én ellentétes irányba indultam Ásványráró felé. Innen pedig Dunaszeg felé indultam. Még a falu előtt jobbra fordultam és így 5,7km után, természetesen egy ismételt hídátkelés után érkeztem meg Kunszigetre.
Úgy emlékszem, hogy az eddigi települések mindegyikében láttam ártézi kutat, éppen itt Kunszigeten, ahol elfogyott a vizem, nem tudtam megtölteni a kulacsomat. Kutat ugyan láttam, csak a nyomókarja nem volt rajta. Így víz nélkül bicajoztam tovább a nagy melegben Győrbe, szinte majdnem végig aszfaltozott úton kifelé a faluból…
…és már meg sem lepődtem, hogy hídon kellett átkelnem. A Rábca egyik ága folyik a Mosoni-Duna felé.
Itt pedig a Rábca másik ága beleömlik a Mosoni-Dunába.
Innen továbbindulva elmentem a Rába Quelle Fürdő előtt és mellett. Kiérve a főútra ismét hídba botlottam, de nem akármilyenbe. A Rába Kettős híd méltó befejezése volt a mai hidak sorozatának.
Ezután a sétáló utca felé indultam, mert emlékeztem rá, hogy ott megtudom tölteni az üres üvegemet. Vízvétel után végigtoltam a biciklimet a sétáló utcán, majd elhaladva a Városháza mellett megérkeztem a vasútállomásra, ahol pecsétet is kértem a jegypénztárban az igazolófüzetembe.
