Ezen a kiránduláson Sopronba látogattam el, kicsit másképpen, mint eddig. Most nem vásárolni indultam és nem is a Soproni-hegység túraútvonalait terveztem taposni. Mai napra egy Belvárosi sétára , utána pedig egy borkóstolóra invitáltak a szervezők. Persze, hogy nem hagyhattam ki.
Mivel tudtam a programot, vonattal indultam reggel útnak, majd a soproni vasútállomásról elsétáltam a Tűztoronyhoz, hiszen ide volt megbeszélve a találkozási pont.
A Tűztorony Sopron jelképe, ahol az egykor szolgálatot teljesítő őrök figyelmeztették a soproniakat, ha tűz ütött ki valahol, ha ellenség közeledett, vagy ha idegenek bort akartak hozni a városba. Az előkapui átjáró járófelületén a Zöld kő köszönti a betérőket. A legenda szerint az utazó előkelőségek, a kereskedők, a falusiak és a nagy számban érkező mesterlegények, a Zöld kő ismeretével igazolhatták Sopronban jártukat. Az eredeti kő ma a Soproni Múzeum régészeti gyűjteményében található. Egykori feltételezett helyén egy stilizált másolatot láthatunk.
A Tűztorony Fő tér felőli oldalát a Hűségkapu díszíti. Az 1921. december 14-i népszavazásnak állít emléket. Ennek eredményeképpen Sopron magyar maradt, és ezért kapta a „Leghűségesebb város” (Civitas Fidelissima) címet. A kapu fölött látható szoborcsoport Hungáriát ábrázolja, körülötte Sopron polgárai, amint kinyilvánítják hűségüket.
Pár lépéssel odébb már a Stornó-ház és a Városháza történetét hallgathattuk.
Napjainkban a Stornó-ház pincéjében és a földszinten étterem, a két emeleten pedig múzeum működik. A család három nemzedéke rendkívül gazdag és értékes magánygyűjteményt hozott létre, amely ma Sopron város tulajdona. Ez az épület adott szállást 1482-1483 telén Mátyás királynak, aki innen irányította Bécs ostromát.
A Városháza árkádja alól Sopronyi Thurner Mihály polgármester szoboralakja figyeli a Fő téren sétálókat. Sopronyi Thurner Mihálynak döntő szerepe volt az 1921-es népszavazás kimenetelében.
Sétánkat a Szent György utca elején található Tourinform Irodáig folytattuk. Az iroda pinceszintjén megtekintettük az 1994-ben megnyitott Forum Scarbantiae kiállítást. Az 1944. december 6-án lebombázott sarokház helyén és körzetében 1979 és 1988 között tárták fel a régészek Pannonia eddig ismert egyetlen tipikus főterét, fórumát. Azokon a köveken sétálhatunk, amiken 2000 évekkel ezelőtt a kereskedők árusították portékáikat.
Ezután polgárházak között, belső udvarok mélyén folytattuk hangulatos, múltidéző utunkat egészen a Nagy Rondellához, amivel szemben már egy közelmúltban történt esemény kapcsán készült művészi alkotásokat nézhettük meg.
Ez az esemény pedig nem más, mint a 30 évvel ezelőtt zajlott Páneurópai Piknik.
Innen a Várkerületre kiérve a Kültéri Városmaketten is végigkövettük eddigi utunkat, aztán ismét egy olyan nevezetes látnivalóval ismerkedhettünk meg, ami bizonyságul szolgált arra, hogy valaki tényleg Sopronban járt. És ez nem más, mint a soproni szűzlány arcképe a várfalban.
A mondai történet röviden a következő: Sopron város helyén egykor hatalmas erdőség terült el. A környéken élő előkelő úrnak gyermeke született. A kislányt disznóagyar csúfította el. A szülők elhatározták, hogy megszabadulnak a gyerektől, ezért kitették a sűrű erdőbe. A kislányt az erdőben élő szénégető találta meg. A lányt kunyhójába vitte és felnevelte. A kovács segítségével még a gyermek agyarát is sikerült eltávolítani. Nyolc év múlva a lelkiismeret-furdalástól gyötört apa rátalált a lányra. A szénégetőnek hálából a kunyhó helyén kőházat épített. Ez lett Sopron 1. számú háza (ahol a mai városháza összeér a toronnyal). Ennek telkén a torony alapjait az időközben felnőtt nemes lány rakta le.
Ezután a Lenck-átjárón keresztül, ahol kb. 30 évvel ezelőtt sokszor álltam sorba népszerű Carpigiani fagyiért, érkeztünk vissza a Szent György utcába, ahol aztán lépésről lépésre nevezetességbe botlottunk.
Ebben a házban halt meg Széchényi Pál kalocsai érsek, akinek mumifikálódott holttestét a család 1810-ben helyeztette a nagycenki mauzóleumba a sopronbánfalvi pálos templom kriptájából.
Következő fotón a Cézár-házat örökítettem meg. Ebben a házban ülésezett 1681-ben a magyar országgyűlés felsőháza, itt választották gróf Esterházy Pált nádorrá. Manapság szeretettel várja kedves régi és új vendégeit a már jól ismert és méltón híres hidegtálaival és finom soproni boraival.
Ezután az Orsolya téren álltunk meg egy keveset és hallgattuk végig túravezetőnk érdekes történeteit. A tér közepén barokk Mária szobor áll egy keresztelő kúthoz hasonlító talapzaton. 1929-ig a Hattyúskút állt a helyén, amit átköltöztettek az egyetem közelébe. Nem sokkal ez után az 1930-as években meg is született a kőmadárról szóló legenda. E szerint a Nyugat-magyarországi Egyetemen egy többször is sikertelenül vizsgázó diáknak azt mondta szigorú professzora, hogy csak akkor fogja átengedni a vizsgán, ha a kőhattyú kitollasodik. A diákkal együtt érző tréfás kedvű osztálytársak segítségével reggelre a hattyú valóban tollruhát öltött, ugyanis csiriz és lúdtollak segítségével felöltöztették a szobrot. A professzor pedig megenyhült és a tanuló végre átmehetett a vizsgán. Azóta a hattyútollazás a Valétálás (az egyetemisták búcsú szakestjének) színfoltja, s a város egy mai napig őrzött szokása.
Ezután már a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ előtt álló Liszt Ferenc mellszobrát körülállva hallgattuk a róla szóló történeteket. 1811-ben született Doborjánban és már 1820-ban, 9 évesen nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban. Ő maga – németül – így vallott nyelvtudásának és identitásának ellentmondásáról: „Engedtessék meg, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére születésemtől halálomig szívben és lélekben magyar maradjak”.
Innen visszaindulva a Templom utcán keresztül tértünk vissza a Fő térre.
Az Evangélikus templom mellett találhatjuk a Kitelepítési emlékművet, ami arra emlékezteti az arra járót, ami 1946 tavaszán történt. Mintegy 7000, magát német anyanyelvűnek valló soproni kényszerült arra, hogy vagyonát hátrahagyva elhagyja városát s országát.
Ezután aztán tényleg minden ház híres valamiről, vagy épp valakiről. 1706-ban Vak Bottyán egy dombról (ma ez a Kuruc domb) úgy beágyúzott a városfalakon belülre, hogy telibe találta ennek a háznak az elődjét. Mikor újjáépítették, beépítették az ágyúgolyót is a falba, hogy ne vesszen kárba a történelmi műtárgy. (Schreiner ház)
A következő házakban adott házi koncerteket Liszt Ferenc 1840-ben, vagy épp Haydn időzött a szomszédban, ami 1612-1945 az Esterházy palotának adott helyet. Szomszédságában a Központi Bányászati Múzeum található, amit 1752-ben Esterházy Pál Antal vásárolta meg.
A díszes, toszkán féloszlopokkal övezett kapu fölött az Esterházy-család nagyméretű címerpajzsa látható. A kapumezőbe harcászati jelvényeket faragtak. A címer fölötti kis fülkében a mariazell-i kegytemplom Madonnájának kőből faragott másolata áll.
Rögtön a múzeummal szemben magasodik a több néven ismert, Kecske, Bencés, Ferences, Nagyboldogasszony templom. A szájhagyomány szerint egy kecske által kikapart kincsből épült fel, de a kecske, amit a bejárat fölötti domborművön a címerben látni, a templomot építtető család címerállata. Országgyűléseket és koronázást is tartottak itt a 17. században. Így Sopron koronázóváros, háromszorosan is.
Ezzel vissza is értünk kiindulópontunkhoz.
Mai túránk talán csak 1km volt, de közben rengeteg látnivalóval, történettel, legendával lettünk gazdagabbak. Ezután már csak az volt a feladatunk, hogy felkeressük a Taschner Borházat és ott borkóstolás közben tovább hallgassuk Tamás érdekes anekdotáit.
Hazafelé már a buszon megpróbáltam visszaidézni és memorizálni a hallottakat. Persze, hogy nem sikerült mindent megjegyezni és nem is tudnám úgy visszaadni, mint ahogy elhangzott. A fent leírtak mellett szó esett még keltákról, gallokról, meztelen barbárokról, varázsitalról, ember és tehén közeli barátságáról, egy furcsa menyasszonyról és a piócával való kezelés egy érdekes változatáról is. És még sorolhatnám, de inkább élje át mindenki személyesen ezt a feledhetetlen élményt!
Köszönet Taschner Tamásnak!
https://www.bonaparte.hu/index.php?option=com_content&task=blogsection&id=4&Itemid=35
Egészségetekre! 🙂
