Legendás családok, avagy Gyorstalpaló Sopronban

Május 15-én érkeztünk el a Pro Kultúra szervezésében zajló Gyorstalpaló sorozat záró sétájához. A Családok Világnapján vajon mi is lehetne a legjobb tematika? Járjunk utána a legendás soproni családoknak! És ehhez vezetőnk ki lehetne méltóbb, mint Taschner Tamás, Sopron idegenvezetője, aki szintén egy legendás soproni család fia.
Szokás szerint 15 órakor indultunk sétánkra a Liszt Ferenc Központ épülete elől. Sokáig nem kellett sétálnunk, hiszen a központtal szemben található Perkovátz-ház volt a következő célpontunk. Ott már várt ránk Perkovátz Tamás, a Ház jelenlegi tulajdonosa. Történetéből megtudhattuk, hogy az ő nagyapja, Perkovátz Félix 1924-ben vásárolta meg az itt álló parasztházat és bővítette ki a most látható méretűre. Tamástól megtudhattuk azt is, hogy az étlapon a helyi ízek mellett a nemzetközi konyha különlegességeiből is és az itallapon a csapolt soproni sör mellett finom borokból is válogathat a hozzájuk betérő vendég és megízlelheti a vendéglő koktélját, a MOPSI-t is. (de az egy másik túra lesz :D)

Következő úti célunk a Hillebrand-ház volt a Várkerületen. Ott várt minket Hillebrand György, akitől megtudhattuk, hogy Hillebrand Vince 1840-ben alapította meg itt rum- és likőrgyárát. Üzleti palettáját fűszer- és gyarmatáru kereskedéssel kezdte, de a déligyümölcsöket nem mindig tudta eladni. Ekkor készült belőlük narancslikőr vagy fügebor, így kezdődött el a likőr és szeszgyártás története. Termékei gyorsan népszerűek lettek, kiállításokon nyertek díjakat és Hillebrand Vince császári és királyi szállító lett. A cég sikereinek az 1950-es államosítás vetett véget.
Vendéglátónk jóvoltából még prospektust is láthattunk az akkori választékkal és Györgytől megtudtuk azt is, hogy testvére Imre kézműves könyvkötő mester lett, majd élete nagy pillanata volt, amikor a privatizáció keretében megvásárolta a győri Széchenyi Nyomda soproni telephelyét, amit háromtucatnyi alkalmazottal működtetett.
Hillebrand Vince a közélet népszerű szereplője is volt, amiről a Liszt Ferenc Központ falát díszítő emléktábla is árulkodik.

Következő megállónk innen csak pár lépésre található Lederer-háznál volt, amiben anno a Lederer-testvérek pamutkereskedést nyitottak és működtettek. A ház sarkán egy oroszlánt is láthatunk, amely az egykoron itt működött Arany Oroszlán fűszeres bolt cégére volt.
A ház kéményeiről is hallhattunk érdekességeket…

Szintén csak pár lépéssel távolodtunk el a Lederer-háztól, máris egy következő legendás család épületéhez érkeztünk, ami nem más mint a Hoffer Cukrászda. Már a két világháború között az itt működő His féle cukrászdában inaskodott a harmincas évek végén és tanulta ki a szakma fortélyait Hoffer Ferenc. Később feleségével nyitottak és üzemeltettek itt egy saját üzletet halálukig. A cukrászda később egy hosszabb időre bezárt, de napjainkban már a család 3. generációja működteti, a betérő vendégek legnagyobb örömére.
Bámészkodás közben még egy receptet is kaptunk, a család egyik (most már nem :D) „titkos” receptjével.

Következő legendás családunk háza a Balfi utca 11. szám alatt található. Itt lakott Zettl József, aki 1844-ben szeszfőző és ecetüzemet létesített. Cégét sikerre vitte és a város köztiszteletben álló polgárává vált. Fia, Zettl Gusztáv vette át az üzletet és nagy jövedelemre tett szert. Gazdagságát pedig a kultúrára fordította. Szorgalmasan gyűjtögette az értékes műtárgyakat. Ha tehette, akkor maga is festett és rajzolt. Annak idején az épülő házak alapozásánál gazdag római leletekre lehetett bukkanni, így nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a soproni ásatások munkájába. Zettl Gusztáv unokája, Langer Herbert 1939-ben nyitotta meg ebben a házban a közönség előtt az egyedülálló gyűjteményt. Napjainkban a művészeti és szellemi örökséget az itt lakó ükunoka és családja ápolja. A Zettl-Langer lakásgyűjtemény 1955-től áll nyitva a nagyközönség előtt- tudhattuk meg Zettl Gusztáv ükunokájától, Langer Ágnestól.

Útban a színház felé a Festő köz Várkerület felőli kijáratánál is megálltunk, hogy Richly Zsoltról és családjáról hallgathassunk meg néhány történetet. Mint megtudtuk, Richly Zsolt Sopronban született, Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező volt. Ükapja, Jan Richly 1841-ben már Sopronban cukrászmester volt és ezt követően aztán ez a mesterség apáról fiúra szállt. Nagyapjának, Richly Nándor az Ikvahídon volt a cukrászműhelye. Édesapja Richly Emil már művészi pályán tevékenykedett.
Zsolt nevéhez televíziós so­­­­ro­­zatok, egész estés TV- és mozifilmek kötődnek. Közülük kiemelkedik az általa rendezett Kockásfülű nyúl és a Kíváncsi Fáncsi című rajzfilmsorozat, melyeken generációk nőttek fel.

Tovább sétálva a színház épülete mögött várt minket dr. Friedrich András, dr. Friedrich Károly fia. Itt lakott ugyanis a sokak által csak Kari bácsiként ismert hajdani Városi Mozi igazgatója, majd a város legismertebb idegenvezetője.
A Friedrich család a középkor óta Sopronban élt. Károly nagyapjának a mai Széchenyi téren, a posta helyén bognár műhelye volt, de a Bécsi dombon szőlőt is műveltek. Édesapja, Friedrich Nándor, a városi adóhivatal vezetője volt. Kari bácsi moziigazgatóként sorra mutatta be Metro-Goldwyn-Mayer legújabb filmjeit, amiket saját készítésű plakátjain hirdetett. Fotózással, filmezéssel is foglalkozott. 1949-es elbocsátása után plakátragasztó is volt, majd az ország legismertebb és legkedveltebb idegenvezetője lett. Előadásokon mutatta meg Sopron örök értékeit, történeteit vetített diaképekkel illusztrálta. Egyik úttörője volt a külföldi turizmus előmozdításának. Emléktábláját a Színház utca 32. szám alatti ház falán 2005. januárjában avatták fel.

A Petőfi térre sétálva, a színház bejárata előtt már várt minket a Brass Brothers Sopron fúvószenekar, amiben két Friedrich leszármazott is zenél. S nemhogy vártak minket, de néhány művet elő is adtak a repertoárjukból.
Ezután került sorra a legszorgalmasabb gyorstalpalók díjazására, mivel ez volt az évad utolsó ilyen sétája. Azok az érdeklődők ugyanis, akik a 2021/22-es évad Gyorstalpalói közül legalább ötön részt vettek és a pecsételőfüzetükkel ezt bizonyítani is tudták, értékes ajándékban részesültek. Ez nem volt más, mint Taschner Tamás frissen megjelentetett könyve Történetek Sopron város múltjából címmel, amit a szerencsés Talpalók magától a szerzőtől vehettek át személyre szólóan dedikálva.

Szerény véleményem szerint ismét egy érdekfeszítő sétán vehettünk részt, ahol rengeteg érdekes és számunkra ismeretlen információt gyűjthettünk be 1,5 órás könnyed séta közben Sopron városában. Köszönet a szervezőnek, a Pro Kultúra Sopron lelkes csapatának.
Kíváncsian várom a szeptemberi folytatást, a 2022/23-as évad tematikáját, témáit, történeteit és az első Gyorstalpalóját.

További Gyorstalpaló leírásaimat itt olvashatod:
http://evasway.hu/szent-gyorgy-napi-gyorstalpalo-sopronban/
http://evasway.hu/boldogsag-sopronban/

A bejegyzés kategóriája: Gyalogos túra
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük