Március 20-a a boldogság világnapja, 2022-ben pedig éppen erre a napra esett a Pro Kultúra Sopron szervezésében zajló Gyorstalpaló soron következő sétája. Így a szervezők a boldogság felkutatására, vizsgálatára hívták a megjelent gyorstalpalókat.
De mi is a boldogság? Tehetjük fel a kérdést. Nincs rá konkrét válasz. És ez a mai sétánkból is kiderült. Mindenkinek más… (Itt jut eszembe a flow, a hűha, az aha és még a hemina is, de az egy másik túra :D)
A megszokott időben, 15 órakor gyülekeztünk a Liszt Ferenc Kulturális Központ előtt. Rögtön az épület falán lévő tábláról hallhattunk egy rövid ismertetőt. A tábla az épületben ügyködő Schlaraffia Sempronia Kulturális Egyesületnek állít emléket. A név a német népmesékben Schlaraffenlandnak nevezett Seholsincsországból ered, s az Eldorádó jelentésnek felel meg. Tagjai vidámságot, boldogságot kereső kereskedők, orvosok, színészek, hivatalnokok stb. voltak. Jelképük a Bölcs Bagoly. Uhu!-így köszöntötték egymást és piros sipkájuk a bohókás lovagi öltözetük része volt. Mesevilágban éltek, ahol palacsintatésztából vannak a házak, kolbászból a kerítés és sült csirkék repkednek a levegőben, de a művészet és humor ápolását tűzték ki egyesületük céljául. Azt tartották, hogy a boldogság alapja a kulturáltság, úgyhogy mi boldogan folytattuk utunkat, hiszen kulturálódtunk 🙂
Következő megállónk a Pejacsevich-palota volt. Pejacsevich Károly 1786-ban vásárolta meg és alakította át a Petőfi tér 5. szám alatt álló házat. Pejacsevich gróf műkedvelő lévén kibérelte az akkori kőszínházat és bőkezűen támogatta nemcsak a zenészeket, színészeket, hanem még az előadáshoz szükséges technikát is. Ez volt a soproni színjátszás fénykora a város és környékének legnagyobb boldogságára, örömére.
Ebben a házban élt utolsó királyunk, IV. Károly is. Apját, Ottó főherceget a Kuruc-dombon állomásozó huszárezred parancsnokává nevezték ki, ezért költöztek Sopronba. Az emléktáblán olvashatjuk, hogy 1893 és 1896 között 3 és 6 éves kora között gyerekeskedett itt IV. Károly, akit II. János Pál pápa 2004. október 3-án boldoggá avatott.
Következő állomásunkon, Szeplőtelen Fogantatás-templomban – közismertebb nevén az Orsolyita templomban – is IV. Károly életéről hallhattunk történeteket a templom plébánosának előadásában. Megtudhattuk, hogy Zita királynéval szerelmi házasságot kötött, ami a Habsburg-házban ritkaságnak számított. Tíz évig tartó boldog és példás házasságukat nyolc gyermekkel áldotta meg az Isten. Ifjúkora óta pedig egy kis vallásos közösség imádkozott érte, miután egy stigmatizált soproni apáca megjövendölte, hogy sokat fog szenvedni és személyét támadások érik majd. Aztán itt is szó esett boldoggá avatásáról. A templom két szemben lévő ablakának egyikén láthatjuk is Károlyt feleségével, a másikon pedig II. János Pál pápát, aki boldoggá avatta őt. Az oltáron álló keresztről pedig megtudtuk, hogy Károly csontereklyéjét foglalja magában, amit egy rövid ima után, közelről, egyesével is megtekinthettünk.
A templomból elindulva nagy fordulatot vettünk a történetben. A Gambrinus-házhoz érve ugyanis megtudhattuk, hogy földszintjén valamikor parókás üzlet működött, ahol kéjhölgyek is laktak, a szolgáltatásaikat igénybe vevő férfiak legnagyobb örömére és boldogságára. A történet kitért a Sopronban működő bordélyházak, madámok és kéjhölgyek munkásságának és orvosi vizsgálatuk szigorú rendeleteire is.
Következő állomásunk csak pár lépésnyire volt innen. A Kecske-templom szintén okot adott a megállásra, hiszen Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. Nagyboldogasszony vagy Mária mennybevétele a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe, melyet augusztus 15-én tartanak; egyúttal Magyarország védőszentjének napja. Mária mennybevételének dogmája szerint Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott. Itt szót ejtettünk a Szentháromság szobor galambjáról, ami a Szentlelket szimbolizálja. Valamint meghallgattuk a boldogság kék madaráról szóló mesét és ezt szimbolizálva ajándékba kaptunk egy papírból készült madárkát.
Következő állomásunk a Magyar utca és a Pócsi utca sarkán álló Fehér Hattyú épületénél volt, ahol Forster Gusztáv az 1800-as évek végén fűszer és vegyeskereskedést nyitott. Majd megszerezve a szomszédos házakat 1908-ban megalapította a Sempronia Soproni szivarkahüvely-, szivarkapapír- és szivarkagyárat, melynek termékeit Európa szerte forgalmazták, gondolom a gyártó és a felhasználók legnagyobb boldogságára. Udvari részén Schármár Károly 1921-ben klinkertéglával borított raktárépületet tervezett, mely ma a modern építészet soproni meghonosodásának egyik emléke.
Következő és egyben mai sétánk befejező állomása a modern stílusban épült Szent István templom volt a Kuruc-dombon. A templomot vezető plébánostól rengeteg információt hallhattunk a templom építéséről, felépítéséről. A Hajó félkör alakja, a félkörös elhelyezésű négy mezőre osztott padsor, művészi és egyben nagyon praktikus megoldás. A Templomhajó tizenkét sima, henger alakú oszlopon nyugszik, jelképezve a tizenkét apostolt. A jobb oldali mellékoltárról mai sétánkhoz kötődően pedig megtekintettük Szent István feleségének, Boldog Gizellának fából faragott szobrát.
Békével és boldogan távoztunk a templomból és utaztunk haza.
De az se bánkódjon, aki nem vett részt ezen a boldogságot kutató sétán, hiszen az ott van minden mosolyban, nevetésben, hálában, köszönetben és kedvességben, ami a környezetünkben megvalósul.
És különben is, áprilisban is lesz Gyorstalpaló, Szent György napján…
Én boldogan, örömmel, hálával és köszönettel várom 🙂
